1947-ben születtem Sopronban pedagógus szülők harmadik gyermekeként. Iskoláimat is ott végeztem. 1971-ben erdőmérnökként, 1980-ban népművelőként szereztem egyetemi diplomát. Hivatásom kapcsán egyre közelebb kerültem a néprajz, népi kézművesség izgalmas területéhez. Mivel apai ágon Erdélyből származom, 1973 óta rendszeresen jártunk férjemmel felfedezni csodálatos tájait, gazdag tárgyi kultúráját, elnyerni lakóinak barátságát. Ez volt a másik forrás, ahonnan indíttatást kaptam.
Népművelőként korán bekapcsolódtam a játszóházi mozgalomba, ahol a foglalkozások vezetéséhez a legjobb kézműves szakembereket igyekeztem megnyerni. Így kerültem kapcsolatba a mézeskalácsossággal és a tojáshímzéssel, melyet a 80-as évek közepétől magam is aktívan műveltem. Az élő Népművészet XI. XII. és XIII. Országos Népművészeti Kiállításon kalácsokkal és hímes tojásokkal szerepeltem a Néprajzi Múzeumban.
Ott figyeltem fel az Erdélyből elszármazott, Nagykanizsán élő Máthé Imre és Éva csodálatos festett bútoraira, akiket felkerestem és megkértem: elvállalnának-e tanítványuknak? Ők voltak a mestereim, az ő biztatásukra kezdtem el zsűriztetni munkáimat. Eddig 45 zsűrizett munkám van, amelyből húsz kapott "A", tizenöt "B" minősítést, rajtuk kívül tíz NIT-es zsűriszámmal rendelkezem. A népi iparművész címet 2002-ben nyertem el, 2008-ban pedig Magyar Kézműves Remek-díjas lettem.
Közben rendszeresen szerepeltem Fejér megyei csoportos és egyéni kiállításokon. 2000 és 2009 között minden évben szerepelt munkám az országos Betlehemi Jászol kiállításon. Öt alkalommal szerepelhettem a díjazottak között. Második díjjal tüntették ki bútoregyüttesemet 2003 őszén Kecskeméten a VII. Országos népi mesterségek művészete pályázaton.
Az ÉLŐ NÉPMŰVÉSZET Országos Kiállításon 2005-ben  és 2010-ben Arany minősítést kaptam, egy évre rá pedig a Pro Renovanda Cultura Hungariae pályázatán 3. díjat kapott székelyföldi szobabútorom. Ez utóbbi mára a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeum tulajdona. 2009-ben bábtáncoltató betlehemem kikerült Szentföldre, ahol a betlehemi Palesztin Kulturális Központ állandó kiállításán képviseli Magyarországot. 1994 óta aktív tagja vagyok az Öreghegyi Kézművesek Társaságának, illetve a jogutódjaként működő Fehérvári Kézművesek Egyesületének. 2007 óta nyaranta Székesfehérváron bútorfestő tábort vezetek a Megyei Művelődési Központ és a Fehérvári Kézművesek Egyesületének támogatásával, mert szívügyemnek tekintem a hagyományőrzést.
Erdélyi útjaim során eljutottam Vargyasra, a bútorfestők Mekkájába és nem sokkal halála előtt találkoztam Sütő Béla bácsival. Eredeti szépségükben látni a régi darabokat, megismerni a fellelhető szakirodalmat és minél többet festeni: ez a célom vagy inkább vágyam, aminek csak az idő szab határt.