1956-ban, Veszprémben születtem. Érettségi után szakmát tanulni jöttem Székesfehérvárra. Azóta is itt élek. A Fejér Megyei Rendőrfőkapitányságon főmunkatársként dolgozom. Mindig ügyes kezű voltam, sokmindent autodidakta módon tanultam meg, sok-sok könyv áttanulmányozásával. (bábkészítés, foltvarrás, makramé, batikolás, bőrművesség, kosárfonás, csuhézás és legújabban a szalvétatechnika). Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert nemzetközileg is elismert mesterektől tanulhattam, akik úgy adták át tudásukat, hogy tanítványaiknak sikerélményben legyen része. Kerámiázni Franta Dezsőtől és Szarka Tamástól, tűzzománcozni Szűcsné Novák Máriától, csuhézni Ormándi Mártától tanultam. 1998-ban hozzájutottam egy olcsó szövőkerethez és ez fordulatot hozott az életembe. Egy tanfolyam keretében megismerkedtem Bakai Erzsébet textilművész, nyugalmazott egyetemi tanárral, aki bevezetett bennünket ennek az érdekes technikának a rejtelmeibe, amit gobelinszövésnek hívnak. Azóta is minden évben kurzusokat tartunk Fehérváron. Ő és barátaim bíztatására az Iparművészeti Lektorátus zsűrije elé vittem munkáimat. Nagy lökést adott a további tevékenységemnek a zsűrizés eredménye. Nagyon büszke vagyok, hogy életem második kis gobelinje kiérdemelte a zsűriszámot.
A gobelin szó kézzel szövött képet jelent, elnevezését a kelmefestő francia Gilles Gobelinről kapta 1600 körül. Ez egy nagyon bonyolult szövési technika, amit a szőni tudók közül sem mindenki tud elsajátítani. A hímzéssel készített textileket tévesen nevezik gobelinnek.
2000-ben kiérdemeltem azt a megtiszteltetést, hogy a Fehérvári Kézművesek Társaságának tagjává fogadtak. Az első kiállításom 1999-ben volt, amit számtalan követett. 2000-ben a Fejér Megyei Rendőrfőkapitányság folyosógalériáján önállóan állíthattam ki. Azóta is rendszeresen megjelenek csoportos kiállításokon és kulturális rendezvényeken.